Bruncsák Anna: Levél a végsőkig kimerült anyának
Kedves, köszönöm, hogy küzdesz. A sejtjeimben érzem a fáradtságod, a kétségbeesésed, a tehetetlennek hitt szorongásod, amely minden pillanatban megingat abban, hogy vajon, jól csinálod. Mégis teszed, amit tenned kell.
