Képzeld el, hogy az elmúlt tíz évben egy „cukrosbácsi”, minden egyes nap elrabolta a gyermeked néhány órára. Tudod, azok a „pillanatok”, amikor csak azt látod, hogy fekszik az ágyon, és a képernyő kék fénye enyhén megvilágítja az arcát.
Alig pisil belé a szarvas a Nagyvízbe, nekem a gondolataim éjjel-nappal az iskola körül kezdenek forogni. Így van ez már, mióta az eszemet tudom, s annak biza ide s tova negyven éve.
Négy éve vágtunk neki az első kempinges Balkán-túránknak. Akkor még mi sem tudtuk pontosan, mire vállalkozunk. A légkondicionált hotelszobát autóra, a kényelmes ágyat egy improvizált fekhelyre, a saját fürdőszobát pedig kempingmosdóra cseréltük.
Immár két hónapja, kisbabája hozzátáplálásával egyidejűleg váltott életmódot. Sporttal, tiszta étkezéssel, mentális megújulással. Úgy érezte, a tőle telhetőt megtette, jó úton halad, és immár a felnőtt méltóságával és elfogadással tud testére tekinteni.
Öt gyermek, négy fiú és egy lány édesapja, az Oklándi Unitárius Egyházközség lelkésze, ugyanakkor feleségével, Csillával a szovátai Sirülők néptáncegyüttes oktatója immár tíz éve. Júniusban elsőként Tőkés Lóránt válaszolt villámkérdéseinkre.
Hónapok óta figyelem az anyatársak táskáit: hogyan tudnak mindent is belezsúfolni naponta, ötleteket lopok, miként lehet még profibban felkészülni a mindennapok váratlan kihívásaira. Innen jött a kíváncsiság: mit cipelnek táskáikban szerzőink magukkal?
Édesanyám, maga nem értheti, nincs is annál szebb és jobb, mint amikor van egy ilyen bandád. Mindenkit ismersz már totyogós korod óta, és bár szétszéledtetek, a füttyszóra rohantok, és csak ültök a nyári estéken a poros utcán, és lógatjátok a lábatokat.
Engedd el tévedéseidet. Bízz Istenben, megbocsát a Teremtő. Ne légy túl kegyetlen önmagadhoz. Tévedéseidet nem tudtad kikerülni. Nem tudtad megvédeni magadat tőlük. Jönniük kellett. A tévedéseknek.
Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Azok táborába tartozom, akik sajgó melankóliával búcsúztatják a nyarat, a vakációs hetek könnyedségét. Amennyire csak tudom, „kinyújtom” a nyár végét, s igyekszem még szeptember első napjaiban is vízparton sütkérezni: minél tovább tartson a töltődés.
Virginás Andrea filmesztéta, kultúrakutató, egyetemi oktatót mindig azt foglalkoztatta, hogyan működik a kultúra, miként formálnak bennünket a képek, és hogyan tanuljuk meg értelmezni őket. Hogyan vezetett az útja a bölcsészettől a filmelméletig?
Imre Éva Csíkszeredából indult, Sepsiszentgyörgyön tette meg első lépéseit a világot jelentő deszkák felé, majd egyetem után a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze lett. Megannyi szerepben láthatta őt a közönség, jónéhány szakmai elismerésben is részesült.
Vatány Bíborka a két világháború közötti Kolozsvár prostituáltjainak, cselédlányainak, bábáinak és első diplomás nőinek életútjait követi nyomon, arra keresi a választ: mennyire határozza meg egy nő sorsát az, hogy hová született?
A csűrkapu hatalmas üvegajtó, mögötte kétszintes, felújított, vibráló tér, beáradó fény, gerendákkal, megőrzött szemöldökfákkal, ahogy kell. A múlt és a jelen együtt, Kövecsi-Kovács Imre agyagfalvi műtermében.
Anyai nagyapja amatőr szinten hegedült, szülei több hangszeren is játszanak. Tódor Eszter a Lelkes Zenekar egyik hegedűse szerény határozottsággal utasítja el, hogy ő a kevés női prímások egyike, emlékeztetve, hogy ketten hegedülnek a zenekarban.
A Sepsiszentgyörgyön élő képzőművész számára a művészet nem elsősorban koncepció, hanem érzékenység és jelenlét: a hely szellemére való ráhangolódás, a néző megszólítása, és az a ritka pillanat, amikor egyetlen gesztusban ott van minden, ami benne zajlik.
A Jászai Mari-díjas Pálffy Tibor – vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Hobó – humorral és öniróniával mesélt pályáról, időről, szerepekről, családról, elköteleződésről, az alkotás öröméről és fáradtságáról.
Lázadásból választotta a művészettörténetet, ma pedig az Erdélyi Művészeti Központ igazgatójaként alakítja és gazdagítja a régió kulturális életét. Egy párizsi Louvre-élmény indította el azon az úton, amelyből hivatás, majd életforma lett.
Szebeni Zsuzsanna színháztörténész, kutató és kulturális menedzser, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője számára a magyar kultúra nem csupán hivatás, hanem maga az élet.
Túros Eszter a Csíki Székely Múzeum művészettörténésze és muzeológusa, gyűjteménykezelőként és kiállításszervezőként is aktívan dolgozik. Vele beszélgettünk a hivatásáról és arról, hogyan lehet a kortárs művészetet közelebb hozni a közönséghez.
Ha a gyermek un egy könyvet: másikat kell a kezébe adni – tanácsolja Lovász Andrea. A Móra Kiadó főszerkesztőjét kérdeztük egyebek mellett arról, hogyan szerettessük meg az olvasást a gyermekekkel, milyen olvasmányokhoz kapcsolódnak a mai kamaszok.
Az Újtusnádon született szobrászművész, divattervező, akitől nem áll messze a határok feszegetése, komoly szakmai utat járt be: ő tervezte két alkalommal a román olimpiai válogatott formaruháját, és a nevéhez fűződik a Rozalb De Mura márka alapítása is.
Fiatal, energikus, céltudatos – így jellemezhetjük röviden Varga Emőkét, Székelyudvarhely legfiatalabb háziorvosát. Gardróbja egyszerre tükröz visszafogott eleganciát, praktikumot és vidám, egyéni stílust.
Székelyföldön hihetetlenül gazdag volt gombában az idei nyár, rókagombát tömegesen lehetett látni a piacokon. Ami nekünk a gyerekkor erdei kalandja, a nyári erdők természetes ajándéka, az máshol különleges és nagyra becsült alapanyag.
A szemöldök az arc egyik legmeghatározóbb részlete: szigorúbbá, szomorúbbá vagy üdébbé teheti a tekintetet. Bodó Hortenzia sminktetoválóval arról beszélgettünk a Kencében, hogyan találjuk meg a hozzánk illő formát, és mit kerüljünk el.
Pap Kriszta sokszor kipróbálta magát modellként, de ez szinte soha nem az ő ötlete volt. Nagyon szereti kitalálni azonban, hogy mit szeretne viszontlátni a róla készült felvételeken: legyen az a saját kismamafotózása, vagy épp ez a mostani fotózás.
Más élményt nyújt egy ital, ha madárcsicsergés közepette vagy egy zajos bevásárlóközpontban fogyasztjuk. Egy jó társasággal vagy a szerelmünkkel egy hűs teraszon, lassan elkortyolt ital a nyár egyik legszebb pillanata lehet.
Gyermekkori emlékeim egyik legkedvesebbike, amikor a szüleim nyár elején hazaállítottak egy maroknyi frissen szedett eperrel. Vagy zöldborsóval. Sáros újkrumplival a mezőről. Az elsőket megkóstolni, illatukat beszívni ötcsillagos élmény volt.
Az erdő-mezőjárás kiégésmegelőző kiszakadás a városi létből, remekül csendesíti a mókuskerék-stresszet. A kíméletesen gyűjtött növények feldolgozása, a közös főzés pedig jó alkalom egymás alaposabb megismerésére, kapcsolódásra, közelebb engedésre.
A rendezvényszezonban sok olyan nő is előveszi a sminkkészletét, aki a hétköznapokban alig vagy egyáltalán nem festi magát. A tartós alkalmi smink a bőr előkészítésén és a helyes technikákon is múlik, hangsúlyozza Burján Krisztina kozmetikus-sminkes.
Nyáreste van. A nap már éppen lemenőben, a kert csendjét sürgés-forgás, edények csörömpölése, nevetés veri fel. Nemsokára füst száll fel, majd az összetéveszthetetlen illat, amely lassan betölti a teret. Megérkeztünk. Az élet valódi ritmusához.
